Új generációs élelmiszerek

Szerző: Variocom
2014. 12. 05., péntek

Igaz ugyan, hogy a xilitre már Napóleon idejében felfigyeltek, de a kor által ismert eljárások nem kedveztek ennek a kifinomult édesítőszernek. A nyírfák kérgével való hadakozást nagyon rövid időn belül kiütötte a nyeregből a jól ismert cukorrépa-feldolgozás, márcsak azért is, mert a xilit a kor kezdetleges eljárásaiból kifolyólag egyáltalán nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket.

A 19. század végén azonban a xilit újra reflektorfénybe került. Német- és franciaországi tudósok, egymástól teljesen függetlenül, ám szinte egyazon pillanatban állították elő az anyagot nátrium-amalgám segítségével D-xilozból. Igaz ugyan, hogy ekkor még senki számára nem volt teljesen nyilvánvaló az anyag legoptimálisabb felhasználási lehetősége, de legalább az anyag már létezett. A második világháború rántotta le végül a leplet a xilit funkciójáról: a háború okozta gazdasági válság okozta cukorhiány megkövetelte a cukor valamilyen helyettesítési formáját. A Finn Cukorvállalat mérnökeinek sikerült kisebb mennyiségben xilitet előállítaniuk, ám a háború után - egyenes arányosságban a gazdasági helyzet normalizálódásával - csökkent a xilittel kapcsolatos érdeklődés, mindenki visszatért a jól bevált cukorhoz...

A xilittel való kísérletezés az 1960-as években kapott újult erőre, amikor is a finnek mellett az oroszok, a japánok és a németek is behatóbban kezdtek foglalkozni a nyírfacukorban rejlő lehetőségekkel. Ekkor cukorpótló szerepén túl már az egészségre gyakorolt pozitív hatásait is felismerték. Eleinte cukorbetegek diétájába illesztették be az édesítőszert, majd, miután kiderült, hogy az inzulinháztartás mellett a fogakra is nagyon jó hatással van, felhasználását kiterjesztették olyan általános termékekre, mint például a rágógumi.

Szeretnél többet megtudni a xilitről? Kattints ide!

(A kép forrása)

Ha tetszett a poszt vagy szereted a hasonló témákat, csatlakozz hozzánk a Facebookon!

Címkék